Gyógyszerek+tünetek

2011 január 20. | Szerző: Ancu

 Már a pozitív terhességi teszt után elkezdtem folsavat szedni, hiszen köztudott, hogy az a legfontosabb. Valamint vas pezsgőtablettát is iszogattam. Aztán az első ultrahang után az orvos azt javasolta, hogy szedjek terhesvitamint. A Femibion800-at javasolta, mert az megfelelő mennyiségű folsavat tartalmaz. Vettem is egy havi adagot, ami majdnem 3.500 ft, nem valami olcsó, de csak a 12. hétig kell szedni, utána jó lesz egy olcsóbb is.

Valamint kaptam még egy Utrogestan nevű hüvelybe helyezhető kapszulát, ami progeszteron pótló, így kisebb a vetélés esélye.

Tünetekkel kapcsolatban nem sok írni valóm lesz. Ugyebár a 6-7. héten járok. Eddig csak a mellemmel voltak gondok: feszül, fáj és kb még egyszer akkora, férjem legnagyobb örömére!! Néha pedig feszülget, szurkál a hasam.

Beszereztem pár olvasnivalót is. A kismama terheskönyve nagyon jónak bizonyult, részletes és természetesen magyarok írták, így tartalmaz pár jogszabályt..stb. A másik egy kicsit vidámabb olvasmány: Barátnőim a terhességről. Sajnos eddig még nem tudtam kiolvasni, de rajta vagyok!!!

Néhány fotó

2011 január 18. | Szerző: Ancu

 Megpróbáltam csatolni néhány fotót, a mi kis bogyónkról. Tegnap, azaz 17.-én voltam a választott dokimnál, ő készítette a képet. A pcom miatt felírt egy hüvelykapszulát, ami progi pótlásra van, így kisebb a kilökődés esélye.

Legközelebb február 14.-én, Bálint napon kell menjek. Remélem addig minden rendben lesz.

Rólunk+kálváriánk a fogantatásig

2011 január 18. | Szerző: Ancu

 Drága férjemmel immáron 10. éve alkotunk egy párt, és 3. éve vagyunk házasok. Nagy tiniszerelme volt a mienk, mivel jelenleg én 25, férjem pedig 29. Bizony, ha most levontátok azt a 10 évet én 15,ő 19 volt.

A mi nagy napunkra 2008-ban került sok, amit az egész család rettenetesen várt már, mivel akkor már 6 éve jegyesek voltunk. A lagzi után már eldöntöttük, hogy még abban az évben elkezdjük a próbálkozást,ami sajnos nem éppen zökkenőmentesre sikeredett.

A fogamzásgátló elhagyása után kaotikussá vált a ciklusom.Közvetlen a gyógyszer letevése után,( ami 2006-ban történt, mivel tartani akartam egy tisztítókúrát) 6 teljes hónapig nem jött meg a menzeszem. Felkerestem egy nőgyógyászt, hogy még is mi van,aki közölte velem, hogy felír egy hormontablettát és attól majd tuti megjön.Én a képébe röhögtem és mondtam neki, hogy azért tettem le a hormonokat, mert már nem akarok azokon élni, most pedig azért szedjem, hogy megjöjjön????

Úgy gondoltam, hogy inkább a nem menstruáló nők táborát erősítem. Végül is magától megjött hormonok nélkül, viszont totális rendszertelenségben.Akkoriban ez még nem zavart, hiszen még szó se volt gyerekről. Aztán csak nem akart rendszereződni, így felkerestem egy másik nőgyógyászt,aki azóta is az orvosom. Csinált egy valag uh-t, elküldött egy csomó vérvételre a ciklusom különböző napjain és javasolta, hogy figyeljem a ciklusomat hőmérővel, ovulációs teszttel. Az orvos szerint Pcos vagyok, bár cisztát sohasem talált,annyi hogy rendszertelen volt a menzeszem.

Ekkor már 2008-at írtunk,az esküvőnk évét. A szervezés szinte teljesen lekötött, nem nagyon tudtam figyelni a ciklusomat, viszont egyre rendszeresebb kezdett lenni. Mostanra már minden hónapban megjött.

2008 decemberében kezdtem el a belemélyedést a ciklusba, peteérésbe…stb, mivel ekkorra már élesben próbálkoztunk. Először a hőmérős módszert próbáltam ki, de nem nagyon igazodtam ki rajta, így maradt az LH, azaz ovulációs teszt, melyet pisibe kellett mártani esténként, kb a ciklusom közepe táján. Pár hónapig nem sikerült elcsípnem a peteérésemet, ha volt egyáltalán, mert ekkor még 40 napos ciklusaim voltak. Ekkora már rendszeresen szedtem folsavat, valamint barátcserje kapszulát, ami segít a ciklus beállításában. Vagy ennek, vagy isteni meghallgatottságomnak köszönhetően most már 39-35 naposak lettek a ciklusaim, sőt sokszor pozitív lett az LH tesztem, ami ugye peteérést jelent. Ilyenkor természetesen mindig belehúztunk a ‘házaséletbe’. De csak elmaradt a vár áldás. 2009 éve végére a lelkesedésem alább hagyott, így már nem is figyeltem a peteérést, nem szedtem semmit, csak úgy durr bele próbálkoztunk. Közben a ciklusaim egyre rendszeresebbek lettek, olyan 37-32 naposak.

2010-re már igen kezdtünk aggódni és már a férjemen is láttam a kétségbeesést. Persze a rokonok folyamatos piszkálódása mellett (Na mikor lesz már unoka?Nem akartok már gyereket?Lassan kifuttok az időből!) tényleg nehezen viseltük.

2010-es év elég mozgalmasra sikeredett, rengeteg vérvételen voltam, ahol kiderült a hormonszintjeim nem valami jók. Férjem is volt spermavizsgálaton, ami viszont nagyon jó lett, ahhoz képest, hogy 1 heréje van. Több mint 60% fürge, ép és jól mozgó. Júniusban pedig egy napra befeküdtem a kórházba, hogy meglássuk átjárható-e a petevezetékem. Természetes itt is mindent rendben találtak. A dokim azt javasolta, hogy még egy pár hónapig spontán próbálkozzunk, aztán jön majd a gyógyszeres hormonkúra. Közben még elküldött a diabetológiára, hogy nem-e a cukrom zavarja a peteérésemet. El is küldött terheléses cukorra, ahol szintén minden rendben volt. Ekkora már 32-35 naposak lettek a ciklusaim, ami már rendszeresnek mondható.

2010 novembertől elkezdtem a closty-provera kúrát. Az egyik a peteérést segíti, a másik pedig a beágyazódást. Ez egy 3 hónapos kúra, tovább nem lehet szedni, tehát ebben volt minden reménységünk. Eltelt egy hónap sikertelenül.Aztán jött a 2010 december.

A decemberi ciklusomban is elkezdtem a kúrát, de csak a feléig jutottam. Ugye ciklus 5-9. napján kellett bevenni a closty-t, ez meg is történt, de a proverát már nem tudtam,mert elkapott 2 és fél hétig tartó betegséghadjárat. Kezdtem egy torokgyulladással, ami pér nap múlva mandulagyulladás lett, ami utána hangszálgyulladás lett. Ciklusom 17-21. napján antibiotikumot kellett szednem. Még nem sejthettem, hogy ez után foganhatott meg a mi kis bogyókánk. Nem is fűztem sok reményt ehhez a hónaphoz.

Karácsony utánra vártam a “mikulást”, el is kezdett fájni a cicim, szurkálni a hasam, ahogy minden ciklus előtt. Aztán csak nem akart megjönni, de azért nem akartam beleélni magam, hiszen számtalan negatív tesztet hagytam  már magam mögött.

2011 januárjában már kezdett aggasztani a dolog, hiszen most már rendszeresen megjött 32-34 napra. Így a 40. ciklusnapomon teszteltem egyet. Hatalmas meglepetésemre pozitív lett, de nem csak olyan halvány módon, hanem jó erősen látszott, szinte egyszerre jelent meg a kontrollcsíkkal. Hosszú percekig ültem a kád szélén és bámultam  a tesztet. Mivel csak ez az egy tesztem volt itthon, gondoltam majd veszek egyet holnap és csinálok még egyet, hiszen hallottam már olyanról, hogy tévesen pozitívat mutat a teszt. Tehát másnap szintén csináltam egyet ami szintén pozitív lett. Férjem pont itthon volt, és az orra alá dugtam a teszteket. Lesokkoltam szegényt, de azért rettenetesen örült neki. Mondtam, hogy még ne bízzuk nagyon el magunkat. Várjuk meg az első UH-t.

Január 11.-én sor is került rá, ahol gratulálva mondták, hogy 5-6 hetes terhes lehetek. Kaptunk is egy sztárfotót és nagy volt az öröm. Én még egy kicsit vártam volna a bejelentéssel, de férjem ragaszkodott hozzá, hogy mondjuk el a szüleinek.