1.0Babavárásom történetehttps://ancu.cafeblog.huAncuhttps://ancu.cafeblog.hu/author/Ancu-2-2-2/<p><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 18px;">Kedden ismételten nem jutottunk doki közelbe, de erről inkább én tehetek. Elnéztem a rendelési időt, délelőtt volt a doki, mi délután akartunk menni...még jó, hogy előtte odatelefonáltunk. Így nem kellett 2 órát hiába tömeg közlekednünk,</span></span><span style="font-family: Arial; font-size: 18px;"> ami így 34 hetesen már igencsak megterhelő. Főleg, hogy olyan kedvesen bánnak a villamoson, buszon a kismamákkal (erről kb írhatnék vagy 10-20 oldalt, így nem megyek bele a részletekbe).</span></p><p><span style="font-family: Arial; font-size: 18px;">A következő dátum az augusztus 1. hétfő, most már tényleg nagyon remélem, hogy bejutunk a dokihoz, Bence babát a 29. héten láttuk utoljára....</span></p><p><span style="font-family: Arial; font-size: 18px;">Végre megérkezett a 2 hete megrendelt ágynemű garnitúra is. Sokat kellett rá várni, de megérte, mert nagyon szuper,íme:</span></p><center><img src="https://ancu.cafeblog.hu/files/drappkekpizsiex589x600_001_1.jpg" class="blogkep" align="middle"><br><br><div style="text-align: left;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 18px;">Persze a mienk baldahin nélküli, mivel az már van. Tudjátok, az az Ikeás, ami az egész ágyat befedi!!Szóval most már az ágynemű is letudva.</span></span><br><br><span style="font-family: Arial; font-size: 18px;">Tünetek+egyebek: tünet fronton egyre rosszabb a helyzet. Esténként rettenetesen néz ki a bokám...mit boka, az már inkább egy víztorony. Valamint sokat ég a gyomrom, főleg lefekvés után. Biztos azon akar elaludni a kis lurkó. Bence baba nagyon élvezheti a bent létet, minden nap jól megkapom a magamét....nem fáj, de kicsit olyan kellemetlen érzés, húzódó. Bár szegénykémnek egyre kevesebb a helye odabent....</span><br><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 18px;">Ezektől eltekintve jól vagyunk!!</span></span><br><br><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 18px;">Valamelyik nap pedig meglátogatott az egyik kollégám. Ő "vette át" a posztomat távozásom után. És egy nagyon cuki ajándékkal lepett meg, amit ketten csináltak az anyukájával. Mennyire cukik, nem......íme:</span></span><br><center><img style="width: 398px; height: 407px;" src="https://ancu.cafeblog.hu/files/diszpOerna.jpg" class="blogkep" align="middle"><br><br></center><span style="font-family: Arial; font-size: 18px;">Hát nem cuki??????</span><br><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 18px;">Az ajándék rettenetesen jól esett és az is, hogy elmondta, ha vissza szeretnék menni dolgozni, visszavárnak. </span></span><span style="font-size: 18px;"></span><span style="font-family: Arial; font-size: 18px;">Hát kell ennél több????</span><br></div></center>rich