Helyzetjelentés

Kedden ismételten nem jutottunk doki közelbe, de erről inkább én tehetek. Elnéztem a rendelési időt, délelőtt volt a doki, mi délután akartunk menni…még jó, hogy előtte odatelefonáltunk. Így nem kellett 2 órát hiába tömeg közlekednünk, ami így 34 hetesen már igencsak megterhelő. Főleg, hogy olyan kedvesen bánnak a villamoson, buszon a kismamákkal (erről kb írhatnék vagy 10-20 oldalt, így nem megyek bele a részletekbe).

A következő dátum az augusztus 1. hétfő, most már tényleg nagyon remélem, hogy bejutunk a dokihoz, Bence babát a 29. héten láttuk utoljára….

Végre megérkezett a 2 hete megrendelt ágynemű garnitúra is. Sokat kellett rá várni, de megérte, mert nagyon szuper,íme:

Persze a mienk baldahin nélküli, mivel az már van. Tudjátok, az az Ikeás, ami az egész ágyat befedi!!Szóval most már az ágynemű is letudva.

Tünetek+egyebek: tünet fronton egyre rosszabb a helyzet. Esténként rettenetesen néz ki a bokám…mit boka, az már inkább egy víztorony. Valamint sokat ég a gyomrom, főleg lefekvés után. Biztos azon akar elaludni a kis lurkó. Bence baba nagyon élvezheti a bent létet, minden nap jól megkapom a magamét….nem fáj, de kicsit olyan kellemetlen érzés, húzódó. Bár szegénykémnek egyre kevesebb a helye odabent….

Ezektől eltekintve jól vagyunk!!

Valamelyik nap pedig meglátogatott az egyik kollégám. Ő “vette át” a posztomat távozásom után. És egy nagyon cuki ajándékkal lepett meg, amit ketten csináltak az anyukájával. Mennyire cukik, nem……íme:

Hát nem cuki??????

Az ajándék rettenetesen jól esett és az is, hogy elmondta, ha vissza szeretnék menni dolgozni, visszavárnak. Hát kell ennél több????

Tovább a blogra »